Az a teljesen szokványos, kézzel címzett levél sem váltott ki különösebb érdeklődést, amely néhány napja felbontásra került. Azonban a levelet felbontva, mintha egy szellem szabadult volna ki, a régi idők illatával, sárgultságával, és néhány soros üzenetével az ismeretlen levélírónak: …talán Önök számára hasznos lehet…
A sárga, félbehajtott papír óvatos kinyitását követően egy 1921.évi vízdíjszámla tárult fel előttünk.
Egy mai számla sok információt tartalmaz, de amikor egy 93 éves számlát tartunk a kezünkbe, azt nem lehet egy pillantással elintézni, mert azon, ha kevés is az információ, sokat üzennek a múltból.
1921-ben már 8 éve üzemelt viziközmű szolgáltatás Debrecenben. 1913-ban elkészült az első vízmű, a Nagyerdei víztorony már működött, már volt kb.60 km vízvezeték, és napi 2.000 m3 víztermelés állt rendelkezésre. A városban még 1937-ben is csak 51%-os volt a vízellátottság, de mindez még a város felügyeletében, szakcég nélkül.
Ebből is adódik, hogy a számlát Debrecen Számvevősége állította ki, és szedte be. Nincs arról információ, hogy hány fogyasztó számára kellett kiállítani a számlát, de biztos, hogy több ember munkáját igényelte a kézzel írott, negyedéves fogyasztást elszámoló számla.
A számla 10 m3 vízfogyasztásról szól, amelynek díja 6 korona volt, de tartalmaz bérleti díjat is a vízórára, ami a mai alapdíjnak felelne meg. A három hónapi 10m3 vízfogyasztást szintén nehéz minősíteni, mert nem tudjuk, hogy hányan éltek az ingatlanon, de bizonyosan kevesebb volt az 1 főre jutó vízfogyasztás a mai 90-100 liter/fő/nap átlagfogyasztásnál.
Nagy kérdés, hogy a víz ára az akkori viszonyok között, olcsó, vagy drága volt? Ennek eldöntéséhez egy korabeli statisztikai adat áll rendelkezésre, és a mai árak:
„1 kg barna kenyér ára 7 korona, a munkások átlagórabére a faiparban 15, a vasiparban 13,50, az építőiparban 11, a textiliparban pedig 5,50 korona volt. (Győr, 1921 nyarán)”
„2013.junius a kenyér átlagára 284 Ft. A vízdíj: 244,90 Ft/m3 +66 Ft ÁFA (rezsidíj csökkentés nélkül) az alapdíj:102,60 Ft/hó +27,7 Ft ÁFA”
És végül nézzük, hogy a számla mennyi információt hordoz a korabeli fogyasztó és a város számára.
Megállapítható, hogy a számla nagyon hasonlít az évek óta áhított „söralátét” nagyságára, bonyolultságára. Ezt bizonyára sok korabeli adottság is elősegítette:
A számla készpénzes számla, mert a bankok szolgáltatásai nem épültek még be a mindennapjainkba.
A számlán nincs beazonosítva a vízóra, mert bizonyára még nem alkalmazták a hitelességi időt, ha volt is nyilvántartás a beépítési hely és óra azonosítására, azt nem közölték a fogyasztóval, mert természetes volt még akkor, hogyha oda volt egy óra felszerelve, akkor az ott is volt. Nincs a számlán óraállás, leolvasási dátum feltüntetve, amely ma már elképzelhetetlen a közel 90.000 db. mérőhely tekintetében. Nincs rajta ÁFA érték, és elszámolás sem, mert akkor még ezt nem alkalmazták, míg a mai fogyasztások után, a díj 27%-át adóként kell fizetnie minden fogyasztónak.
Az 1921.évet az I. világháború után, a Trianoni békeszerződés következményeit nyögő országban, nem lehet könnyű időszaknak tekinteni, sőt küzdelem volt a politika, a gazdaság, a társadalom minden szegletében.
Talán ezt szolgálta a közüzemi számla egyetlen fölöslegesnek tűnő információja, felülbélyegezve, ha nehezen is, de ma is olvasható módon:
"Csonka - Magyarország –nem ország
Egész-Magyarország- Mennyország"
A számla tényleg nagy érték, hasznos dokumentum a Vízmű számára! Köszönjük az ismeretlen levelezőknek, hogy eljuttatta hozzánk. Múltunk részének tekintjük, viszonyítási pontnak a mindennapokban, a jövőnkért.
